Magyarszékről...

Falunkról...

Magyarszék, Baranya megye északi felének közepén, a Komlói járás nyugati felének gyújtópontjában, a Pécset Kaposvárral összekötő 66-os számú főút, és az innen szerteágazó több - a Mecsek északi előterét átszövő - mellékút, valamint a Sásdot Komlóval összekötő vasútvonal találkozásánál helyezkedik el, kapuként biztosítva az összeköttetést a megyeszékhely Pécs, a járásszékhely Komló, valamint a Baranyai-hegyhát periférikus községei között. A Nyugat-Mecsek északi előterében elterülő Magyarszék összesen öt településsel határos, amelyek mindegyikével közvetlen közúti kapcsolatban is áll. A négy járást is érintő, valamint több mint húsz települést magába foglaló, erősen taglalt, városhiányos, aprófalvas vidék legnagyobb, egyetlen ezer fő feletti településeként két belterületi egységet és több kisebb külterületi lakott helyet is magában foglal. Bár Magyarszék közvetlen szomszédja Komló, és légvonalban a megyeszékhely Pécs is csupán 10 kilométerre található, mégis, a domborzati, és az azok által erőteljesen korlátozott közlekedési viszonyok miatt, a legközelebbi városok időben mért távolsága jelentős. A környező aprófalvak számára éppen ezért Magyarszék az egyetlen elérhető mikrotérség-központ.
Az Árpád-kor óta lakott településen már a római korban is hadiút vezetett keresztül, létezésének első írásos bizonyítéka pedig 1332-re tehető. Bár a török hódoltság alatt sem néptelenedett el, jelentős növekedésnek a XVIII. század első harmadában indult, Trier környéki németek III. Károly által elrendelt betelepítésével. Baranyaszék néven 1930-ban vonták Magyarszékhez a németajkúak alkotta Németszék fiókközséget, valamint Kishertelendet, mai nevét végérvényesen 1931-ben nyerte el. Folyamatos fejlődésének köszönhetően városias kiépítettségű infrastruktúra-hálózatokkal büszkélkedhet, népességmegtartó képessége kiemelkedő tágabb térségéhez viszonyítva is, mind a vándorlási különbözet, mind a természetes szaporulat, illetve fogyás mutatók tekintetében. Ennek következtében is egyre inkább a Hegyhát egyik legnépesebb, gazdaságilag is számottevő településévé lépett elő napjainkra, mikrotérségi vezető szerepének, dominanciájának erősödése a jövőre nézve is prognosztizálható.

Magyarszék a "Magyarország kistájainak katasztere" besorolása szerint a Dunántúli-dombság részét képező Mecsek és Tolna-Baranyai-dombvidéken fekszik, döntő részben a Baranyai-Hegyháton, de határai felkúsznak a Mecsek-hegységre is. Felszínét alapvetően a közepesen magas értékű (100-200 m/km2) relatív relief jellemzi, az eróziós és deráziós völgyek által erősen szabdalt szélesebb-keskenyebb dombsági hátakat, a térség változatos földtani múltjáról tanúskodó, feketekőszén-bányászat hatásai által is felerősített, csuszamlásos formák is gazdagítják. A kistáj dombsági jellegének megfelelően, a településen megtalálható főbb talajtípusok a meredek lejtők harmadidőszaki és idősebb agyagos, valamint löszös üledékein képződő agyagbemosódásos barna erdőtalajok. Az erősen savanyú kémhatású, alapvetően vályog mechanikai összetételű talajok leginkább az erdőgazdálkodásra alkalmasak, amelyet, az országos átlagot messze meghaladó erdőborítottság is jellemez, ugyanakkor szántóföldi művelésre is hasznosíthatóak a patakok völgyeiben. A völgyek lankáinak löszös barnaföldjeit pedig a magángazdálkodók kamatoztatják szőlőtermesztés céljából, amely az egyre nagyobb értékkel bíró helyi bortermelés alapja. A térség változatos, gazdag földtani múltjának köszönhetően a feketekőszén-bányászathoz kapcsolódó csuszamlások geológiai adottságaiból következő magas geotermikus gradiens értékének köszönhetően Magyarszék közvetlen szomszédságában két helyen is (Magyarhertelenden, valamint a jelenleg Komlóhoz tartozó Sikonda településrészen) termálvíz tör a felszínre, amelyek közül az egyik 62fok-os. Az adottságokat egy-egy termálfürdő komplexum már jelenleg is sikeresen hasznosítja a térség javára, de további jelentős mezőgazdasági, energetikai és turisztikai potenciált is rejtenek magukban.

A település, méretét meghazudtoló, a térségéhez képest is kiemelkedő, széles palettájú gazdasággal rendelkezik. Kapuvárosias jelleg mutatkozik meg a környék egyetlen benzinkútjában, a bankfiókjában, az alapvető helyi szükségletek kielégítésén is túlmutató kereskedelmi és szálláshely-szolgáltatásaiban, valamint a közigazgatás, (köz)foglalkoztatás, valamint a hitélet terén jelentkező gyújtóponti szerepében, térség-szervező erejében is. Emellett szinte teljes vertikumú mezőgazdasága, amely számos, a környéken meghatározó vállalattal képviselteti magát, nemcsak az állattenyésztés és a növénytermesztés, hanem a hozzájuk kapcsolódó ipar és kereskedelem területén egyaránt. A mezőgazdaságban általánosan leírható tendencia, hogy az ezen ágazatban tevékenykedők egyre inkább elmozdulnak a magasabb hozzáadott értékkel rendelkező tevékenységek irányába, így egyre hangsúlyosabbak a bortermelés, a minőségi méhészet, valamint a tejtermelésre (pl. megyei lakossági terítésre) épülő szolgáltatások. A helyben foglalkoztatottak száma Komlót és Szászvárt követően a legmagasabb az egész Komlói járásban, a Komlótól nyugatra eső Magyarszéki mikrotérség összértékének pedig közel 40százalék-át teszi ki, így azon néhány település közé tartozik, amelyben a helyben foglalkoztatottak száma meghaladja a más településre dolgozni járó foglalkoztatottak számát, azaz szűkebb térségének is képes munkahelyeket kínálni.

Urbánus vonásait jól szemlélteti az aktív keresők foglalkoztatási főcsoportok szerinti (KSH 2011) megoszlása is, amely jelentős mértékben eltér a Komlói járás Komló és Magyarszék nélkül vett településeinek összességében a vidékies térségekre jellemző arányaitól, struktúrája szinte százalékra pontosan megegyezik a középvárosnak is mondható, 20 ezer fős Komló foglalkoztatási szerkezetével. A vezető értelmiségiek és az egyéb szellemi foglalkozásúak aránya meghaladja az összes foglalkoztatott egyharmadát (együtt közel 34százalék), ezzel szinte egyenértékű az ipari, építőipari dolgozók részesedése (35százalék), ugyanakkor jelentős a kereskedelmi és szolgáltatási szektorban foglalkoztatottak aránya is, a megyei és regionális átlagot is meghaladó, 16százalék feletti értékével. Bár a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási ágazat a helybeliek foglalkoztatásában nem olyan jelentős mértékben részesül, a térség szempontjából mégis kiemelendő a Lukovics és Társa Kft. szarvasmarha telepe, amely 23 főnek nyújt mindennapi megélhetést, és közel fél ezres szarvasmarha-állományával jelentős gazdasági szereppel is bír, 2013-ban több mint 160 millió forintos árbevételt könyvelhetett el (ceginfo.hu). A szekunder és tercier ágazatok jelentős foglalkoztatói között több ipari, valamint építőipari, vagy azok termékeivel kereskedő cég található, így például a járműfelépítmények gyártásával, javításával, forgalmazásával foglalatoskodó Vazsanzo Járműgyártó, Forgalmazó és Szolgáltató Kft., az épületasztalos-ipar területén tevékenykedő Sun-control Kft., az erdőgazdálkodási szolgáltatásokat nyújtó, fűrész- és gyalult áruk gyártásában jártas Aligvár Szolgáltató Kft., a többek között nyílászárók és árnyékolók gyártásával, valamint forgalmazásával foglalkozó Budai Redőny Kft., és a hűtő-, klíma-, illetve légtechnikai berendezések forgalmazását, beszerelését, javítását végző Szi-Pell Kft. is. Emellett sok családnak biztosítanak megélhetést a vendéglátás, az élelmiszeripar, a szállítmányozás, a különböző tanácsadói, egészségügyi, számítástechnikai, biztonságtechnikai szolgáltatások terén tevékenykedő vállalkozások is, mint a Fehérház Söröző Vendéglő és a Széki Csárda, az Anzsóka Kft., a Gazda-Sped Kft., a Kárpáti Tax Adótanácsadó Bt., a Mühl Fogtechnikai Kft., vagy a Gyenis Biztonság- és Számítástechnika Bt. A különböző nemzetgazdasági ágakban tevékenykedő, magyarszéki társas vállalkozások tehát jelentős mennyiségű munkahelyet képesek biztosítani a helyi lakosok mellett a környező községek és városok lakosságának is. 2011-ben (KSH) 12 településről ingáztak rendszeresen Magyarszékre, köztük Komlóról, Pécsről, sőt a forrás szerint még Budapestről is).

A település szerkezetét tekintve két belterületre, és több kisebb-nagyobb külterületi lakóterületre, zártkertekre oszlik. A magas reliefű domborzat, valamint a Baranya-csatorna és a Kaszárnya-patak általi tagoltság, a több településmagos eredet, valamint a belterületet átszelő fő közlekedési tengelyek együttes eredményeként Magyarszékre sajátosan vegyes beépítettség jellemző. Több, egyutcás településmorfológiai altípus sajátosságait ötvözi magába, így a település központjában megtalálható a kisvárosias, két oldalt zártsorú beépítés, a külsőbb, valamint a településmagokat összekötő részeken pedig megjelenik a kertvárosias, családi házas szerkezet és formavilág is. Arculatát nagyban meghatározza a Mecsek és a Baranyai-Hegyhát szőlővel telepített dombjai által körülölelt völgykatlan, és annak változatosan ívelt kanyarulatai közül, félszigetszerűen kiemelkedő hegyhát, amelyet az 1758-ban, barokk stílusban épített római katolikus templom ékesít.
A település társadalmi életét számos civil szervezet erősíti, amelyek jótékony tevékenysége többek között a helyi sportéletben, hagyományőrző eseményekben (Széki Szalma Feszt, Jakabhavi Folklór Fesztivál), szüreti felvonulásokban, rangos fúvószenekari és kórusi fellépésekben, bálokban is tetten érhető. Magyarszék testvértelepülési együttműködés keretében határokon átnyúló, intenzív olasz-magyar kapcsolatokat is ápol az olaszországi Pusiano községgel.

Magyarszék eredete

Magyarszék a Mecsek északi oldalán, domboldallá szelídült lejtős területen fekszik. A településtől délre a Mecsek hegység vonulatai látszanak. A települést a dél-észak irányba folyó Baranya-patak (csatorna) szeli ketté és nyugatra fordulva ebbe csatlakozik egy újabb vízforrás, a Kaszárnya-patak, amely keleti irányból Mecsekpölöskén keresztül halad nyugat felé. Vagyis Magyarszék egy "T" alakú völgy részben épült ki.
A nyugatra forduló patak völgyét követi a vasúti pálya, amely így a település egyik részét választja el a többitől és egy vasútállomással, illetve kitérővel lehetőséget biztosít nemcsak a személy-, hanem a teherforgalomnak is. A Komló - Godisa - Dombóvár vasútvonal így halad át a településen. A Baranya-csatorna észak-déli irányultságában halad a 66-os másodrendű főközlekedési út, a települést több részre választva a domboldalak között, ugyanakkor összeköttetést biztosítva Oroszló, Mánfa, Liget, Magyarhertelend és Mecsekpölöske települések lakóinak, Pécs és Kaposvár felé Magyarszéken, mint közlekedési központon keresztül.

1. kép: Magyarszék a Google műholdfelvételén (2012)

Magyarszék életében meghatározó jelentőségűek a Mecsek lankáin húzódó erdők, amely a régmúltban is a faipari feldolgozás alapját adta. Fontos építkezési anyag volt a homok, amelyet még a közelmúltban is bányásztak kisebb mennyiségben homokbányákban.
A patak mellett elterülő területek - mivel az áradások folyamatosan előfordultak - dús legelőket tápláltak és segítették az állattartást, illetve a hagyományos paraszti gazdálkodás lehetőségét biztosították hosszú évszázadokon át. Bizonyítékok erre a plébániához kapcsolódó fíliák, melyeknek élelmiszer-központja a magyarszéki plébánia gazdasági épülete volt.
A települést alkotó három településrész domboldalain évszázadokkal ezelőtt nagy területen telepítettek szőlőt és készítettek belőle bort, amelyet a Pécsi Egyházmegyének is beszállítottak. Ezt bizonyítja a Fényes Elek által 1851-ben kiadott Geográphiai szótár, kiemelve, hogy összesen 134 kat. hold szőlőt műveltek a három településrészen. Keleti Károly Magyarország szőlészeti statisztikája című 1875-ben közzétett adatai alapján 147 fő foglalkozott szőlészettel a településen és átlagban 2500 liter bort termeltek egy évben.

2. kép: Magyarszék Fényes Elek Geográphiai szótárában

Már a középkorban a patakok vízmennyisége lehetőséget adott arra, hogy vízi malmokat telepítsenek a település több részén. Zeek (Szék) egy 1561. évi lajstromban 13 jobbágytelekkel és két malommal bírt. Egy 1828-as felmérés alapján már hat malomtulajdonost nevesítettek, majd a malmok száma 1900-as évek elejére elérte a 21-et. Végül 1913-ban a kismalmok mellett, egy nagyobb gazdasági, többemeletes malom is épült. Egy korabeli ágazati nyilvántartás szerint 80 malomtulajdonos volt a településen 1561-1945-ig, amit egy térképes nyilvántartás is bemutat. A legutolsó malomépítés 1994-ben történt, amikor is egy háromszintes villanymalom (10t/nap kapacitással dolgozott) készült. A környező települések gazdálkodói is itt őröltettek, valamint a térség több települését lisztel látták el.

A község ma négy településrészre osztható, amelyeknek évszázadokon átnyúló eredete van. Ezek a történelmi, de ma is elkülöníthető településrészek: Magyarszék, a Baranya-patak keleti oldalán; Németszék, a Baranya-patak nyugati oldalán; Kishertelend, a nyugatra forduló patak északi oldalán fekszik, illetve a legutóbbi időkben ehhez kapcsolódott a rendezési tervben a városias jellegűnek minősített újtelepi településrész.

A mai Magyarszék 1931. január 7-én az 59592/900. V. 12. BM rendelettel egyesített három településből - Németszékből, Kishertelendből és Magyarszékből - jött létre. 1933-ban egy körjegyzőség alá vonják Magyarszék, Liget és Mecsekpölöske községeket, így már az 1930-as évektől folytatódott a település központi szerepének erősödése, amely a rendszerváltás után is folytatódott.

 

Részletek az "Őrangyalok tiszteletére" című könyvből

"... Szék eredetéről többféle verziót sikerült fellelnünk.

  • Szék kapcsolatban lehetett a "székfa, tölgyfa vagy határfa" szóval.
  • A "szék" maga vizes, ingoványos helyet jelenthet (az adott névadózási korban jelenthetett) mely szó a "székfű" s más szavakban megmaradt. Szék pedig még ma is rétjeiben egy soha ki nem száradó posványos helyet képez.
  • Magyarszéki néphiedelem szerint: "amikor Mátyás király Széken járt, a Király kútnál itatta meg lovát. A faluba érve leszállt a lováról, mégpedig egy odarendelt szék segítségével. A monda szerint így lett a falu neve: Szék!"

Korabeli feldolgozások szerint nem vitatott, hogy Magyarszék valóban ősi település. Olyannyira ősi, hogy már a történelem előtti időkben is ezt a tájat birtokba vette az ősember, ennek egyik jellegzetes bizonyítéka a "hat nyíllövésnyire" a mai településtől található, az úgynevezett "kőlyuki" barlang, a forrással, az ott lelt és talált ősi csont- és szerszámmaradványokkal."

"1896-ban megjelent első történeti források adatai szerint Magyarszéken 117-től Sopianéból kiinduló hadiút haladt át, ami Sopianaet Arrabonával és/vagy Brigetioval, Gorsiummal, Triccianával, esetleg Aquincummal kötötte össze.
Magyarszéki útépítés során római út maradványai kerültek napvilágra, ami Mánfán és Magyarszéken keresztül vezetett Oroszló irányába. A szántóföldeken egy római katona nagyon jó állapotban lévő sírkövére bukkantak, mely jelenleg a magyarszéki templom bejáratának jobb oldalán elhelyezett szenteltvíztartó fölé van befalazva. (...)
Krisztus után 376, majd 430-ban véglegesen megszűnik a római provincia pannonia területe, megindul ettől ez úgynevezett népvándorlás kora, jöttek a longobárdok, majd az avarok. (...)
Az 1100-as évektől csak szórvány elbeszélésből, szájhagyományokból vannak adatok Szék életére vonatkozóan. A 13. század első felében azonban felbukkant olyan bizonyító erejű egyházi okmány, mely jelzi Zek, Zeek, Ze, Sek, Zok névalakbn, a pápai tizedlajstromokban a név azonos a mai Magyarszékkel. Ez a jelentős időpont 1333, így napjainkban Magyarszék írásos létezése 675 éves!"

"1541 után évtizedekig a települést az Egerszegi család bérelte a káptalantól A kibírhatatlan, nyugat félé való terjeszkedési irányultság, a hadiesemények olyan terheket róttak a lakosságra, hogy 1610 körül megkezdődik az elvándorlás Székről, az 1680-as évek végére egy-két személy kivételével elnéptelenedik a helyiség. 1687-re, amidőn az Egyesített Felszabadító Keresztény seregek átvonulnak a térségen, csupán egy elhagyatott települést találtak.
Az 1700-as évek végére konszolidálódik a helyzet, a magyar ajkú lakosok visszatérnek, mintegy 30 év múltán az ott élő, akkor még színmagyar lakta településen élénk gazdálkodás folyik.
Természetesen az akkori körülmények között a 35-40 magyar család nem volt képes művelni az elhagyott földterületeket, ennek következtében indult meg III. Károly által elrendelt első németajkúak betelepítése Magyarszékre, mind megannyi hegyháti lakatlan, elhagyott területre. Így a XVIII. század első harmadára Trier környékéről megérkeztek a ma itt élő német ajkú lakosok mélyen tisztelt elődei. 1740 körül a németek kezdtek külön települést alkotni. Ez volt Németszék.
Érdekesség, hogy a vizitációk során Németszéket Szék fiókközségeként tartják számon, melyet egy patakocska választ el, mégis annyira külön áll, hogy önálló."

"Szintén érdemes szót ejteni a mai Magyaszékhez tartozó Kishertelendről is. 1860-ban Kis Hertelend néven még Magyarhertelendhez tartozott. A pécsi szeminárium (Magyarhertelendet) Nagy-Hörtelendnek nevezte attól fogva, mióta határából egy darabot kisházasoknak osztottak ki. Ezt az újabb települést ezután Kis-Hertelendnek nevezték. 1920-ban 112 német nyelvű lakosa volt. Önálló temploma nem volt, csak egy harangláb, mely az ott élők jóvoltából épült, és a mai napig áll."

 

Falunkról bővebben...

Köszöntő: 
Subscribe to RSS - Magyarszékről...